Ogata Yamato
Elég szar érzés volt rájönni, hogy a csaj akibe belezúgtam a földkerekség legnagyobb rohadékjának a pici húga. Bár az sokkal jobban bosszantott, amiért erről nem szólt egy szót sem. Nem is értem, hogy gondolhatta, hogy ez nem fog kiderülni. De talán ami az egészben az igazán gáz az, hogy egyáltalán nem tudom őt kiverni a fejemből. Lehet, hogy másoknak csak egy csaj akit könnyű lehet pótolni, de nekem ő az első nőm, szóval jobban kellett volna vigyázzak. Hiszen ha ő ilyen, milyen lehet a többi csaj? A srácok egész végig a fülemet rágták, hogy hagyjam a francba az egészet, mert nem ér meg ennyit. Ők persze nem érthetik, hisz nekik már sok nőjük volt és különben is, az ő szüleik közel sem annyira szörnyűek, mint az enyéim. Az apám szerint csődtömeg vagyok, akit kár volt nemzenie, az anyám pedig túl gyenge ahhoz, hogy szembe merjen szállni vele. Már szombat van, vagyis ma van az a dögunalmas fesztivál. A srácokkal itt ülünk a teremben és halálra unjuk magunkat, ugyanis nincs egy vendég sem. Szívás, hogy ennyire semmibe vesznek minket. Ren állítólag elhívta Mika-chant és a barátnőit, viszont kétlem hogy azok a cuki kis lánykák idejönnének a szabadidejükben.
- Hülye lányok, mégis mit képzelnek! - pattant fel Ichi a helyéről, mire megráztam a fejem.
- Te, ne sértegesd a barátnőmet! Ha Mika azt mondta eljönnek, akkor el is jönnek! - pattant fel Ren is és elkapta Ichi gallérját. Nagyszerű, ez a nap is csúcs szuper lesz.
- Elnézést! - jelent meg Mika-chan az ajtóban, nyomában vagy 5 másik lánnyal. Még szerencse, hogy Rennek igaza lett. Nagyon szívesen foglalkoztam volna a csajokkal, ha nem szúrok ki valakit leghátul, akinek nagyon nem kellett volna itt lennie.
- Rei! - álltam fel a helyemről, mire az említett személy előbújt a lányok háta mögül. Hihetetlen, hogy mennyire aranyosan nézett ki. Ha nem haragudnék rá annyira amennyire, talán még örültem is volna neki.
- Szia Yamato! - motyogta és olyan vörös lett, mint a rák. - Én igazából nem is akartam idejönni, szóval ha zavar téged, akkor már megyek is! - hebegte, én pedig már ott tartottam, hogy megkérjem menjen inkább haza, viszont megláttam, hogy a srácok összehúzott szemeket meresztenek rám. Talán nem ők akarták, hogy ne járjak vele? Mégis mi ez a hirtelen változás?
- Megbocsátotok egy pillanatra? - igyekeztem a legszebb mosolyomat felvenni, majd elrángattam Rent a terem egy olyan szegletébe, ahol a lányok biztos nem hallanak minket.
- Mi a fene volt ez az előbb?
- Fogalmam sincs miről beszélsz! - fütyörészett, én viszont nem vettem be.
- Ne játszd a hülyét, láttam, hogy néztetek rám. Nem ti akartátok annyira, hogy ne járjak senkivel? Akkor most miért akartok újra összehozni vele?
- Nézd haver, talán túl szigorúak voltunk vele! Nézz csak rá, ez a csaj még a légynek se tudna ártan! - Rei felé néztem és a gyomrom hirtelen bizseregni kezdett. Tudtam, hogy Rennek igaza van és nem kellett volna olyan csúnyán elzavarnom őt.
- Most mégis mit csináljak?
- Először is, viselkedj vele rendesen és ha kettesben maradtok, kérj tőle bocsánatot!
- Én nem szoktam bocsánatot kérni!
- Hát pedig most kénytelen leszel, ha nem akarod elveszíteni az egyetlen csajt, aki hajlandó veled szóba állni! - Valahol igaza volt Rennek, mégse akartam beismerni. Mégis milyen férfi lennék, ha behódolnék egy nőnek? Viszont belátom, hogy Reinél jobb csajom talán sosem lesz. Ő elfogad engem így ahogy vagyok és nem akar megváltoztatni. Vettem egy mély levegőt és odamentem a lányokhoz.
- Nos hölgyeim, hány személy lesz? - Rei igencsak meglepődött, de végül elmosolyodott. Egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra még a térdem is megremegett.
- Akkor maradhatok? - szólalt meg végül, mire kihúztam neki egy széket. Ő zokszó nélkül leült, a másik 5 lány pedig követte a példájukat. Egész végig igyekeztem kerülni a szemkontaktust Reiel, ugyamos fogalmam sem volt, mit mondhatnék neki. Tudtam, hogy képtelen lennék bocsánatot kérni, anélkül pedig úgysem haladhatnánk semerre sem. A srácok igyekeztek jó benyomást tenni a csajokra, ami meglepő módon egészen jól ment nekik. Na így mondja valaki, hogy mi nem tudunk rendesen viselkedni, mert igenis tudunk, ha jó okunk van rá. Egy idő után kezdett elegem lenni a jópofizásból, így amíg a srácok tovább boldogították a csajokat, én ráültem az egyik pad tetejére és onnan figyeltem őket.
- Annyira büszke vagyok!
- Yankumi, a frászt hozod rám! Neked nem a tanárokkal kellene lenned?
- Csak megnéztem hogy haladtok. Ahogy látom egészen jól elboldogultok a lányokkal. - ismét Rei felé néztem, aki igyekezett kicsit elkülönülni a többi lánytól és szomorúan meredt maga elé. - Ugye tudod, hogy néha nincs is szükség szavakra ahhoz, hogy megértsétek egymást?
- Ezt meg hogy érted?
- Talán sokkal könnyebben megértitek majd egymást, ha csak egymás közelében vagytok anélkül, hogy bármit is mondanátok egymásnak! - ez nem is volt akkora hülyeség. Talán tényleg könnyebb lenne Rei közelében lenni, ha nem beszélnénk a múltkoriról, csak ott vagyunk egymás közelében. Mert bár nehéz beismernem, de nem akarok távol lenni tőle.
- Kösz Yankumi, ezzel most adtál egy jó ötletet! - megveregettem a vállát, majd leugrottam a padról. Egyenesen odacsörtettem Rei-hez, majd miután megragadtam a csuklóját, felrántottam és elkezdtem őt magam után húzni.
- Yamato, mit csinálsz?
- Csak sétáljunk jó? - igyekeztem mosolyt erőltetni magamra, nehogy úgy tűnjön, hogy erőszakkal akarom magammal rángatni. Bólintott és el is indultunk. Fogalmunk sem volt merre tartunk, csak csendesen sétáltunk egymás mellett. Yankuminak igaza volt, tényleg sokkal egsszerűbb volt, mintha beszélnünk kellett volna egymással. Egyszer csak megtorpant és a szemembe nézett.
- Én nem értem ezt az egészet! Kérlek Yamato, magyarázd el! - felsóhajtottam és én is belenéztem a szemébe.
- Ne beszéljünk a tegnapról, sem semmiről! Teljesen felesleges lenne elronatni vele ezt ami itt van! - azt hiszem felfogta mit akarok ezzel, mert behunyta a szemeit. Ott tartottam, hogy megcsókolom, mikor valaki erővel elrántotta tőlem.
- Már megint ezzel az Akados rohadékkal hetyegsz? Nem megmondtam neked, hogy semmi közöd nem lehet hozzá? - ekkor vettem csak észre Godat, aki egy hatalmas pofont kevert le Reinek. Ökölbe szorult a kezem. Senki sem bánthatja a nőmet!
- Te rohadék! - neki akartam rontani, de előkapott egy bicskát és nekem szegezte.
- Én a helyedben nem tenném kishaver! Jól figyelj arra amit most mondok neked: Nem mehetsz a húgom közelébe, világos voltam? Te meg szépen velem jössz! - elkapta Rei haját és annál fogva kezdte el ráncigálni. Szegény lány igyekezett fogást találni a bátyán, de hiába. Megvártam, míg egy kicsit lemaradnak, hogy követni tudjam őket. Goda csak nem azt hitte, hogy ilyen könnyen lemondok róla? Na azt lesheti. Megígértem Reinek, hogy senki sem nyúlhat hozzá, mert azt megölöm. Persze tudom, hogy ezek csak szavak, de komolyan gondoltam őket. Nem akarom, hogy bántódása essék vagy valami. Útközben megcsörrent a mobilom. Még szerencse, hogy rezgőn volt, különben tuti lebuktam volna.
- Mi a franc van már?
- Haver hol a csudában vagy? Már mindenki téged keres!
- Ren, most nem érek rá! Goda meglátott engem Reiel és most rajta akarja ezt leverni! Félek, hogy bántani fogja!
- Várj meg, mindjárt odamegyünk!
- Nem várhatok tétlenül, hát nem érted?
- Jó, akkor csak mond meg merre vagytok, mi meg majd odamegyünk!
- Úgy tűnik, hogy a rejtekhelyére cipeli....Kérlek, csak maradjatok ahol vagytok, oké? Ezt nekem kell elintéznem!
- Ez nem rólad szól Yamato! Tartozunk ennyivel a csajodnak azért, ahogyan vele viselkedtünk!
- Rendben, de siessetek! - mégis mi a fenét mondhattam volna neki? Ren nagyon makacs, nekem pedig nem volt időm tétlenkedni. Még soha nem féltettem így senkit sem és ez nálam nagy szó. Ha miattam baja esik, akkor mindenki tehet nekem egy szívességet. Szerencsére többször jártam már Goda rejtekhelyének a közelében, így pontosan tudom, hogy a raktárnak, van egy hátsó bejárata is, így én azon keresztül jutottam be, nehogy észrevegyenek. Talán ha hátulról támadom le, nagyobb esélyem lesz legyőzni. Láttam ahogy Goda a földre löki Reit, mire újfent ökölbe szorult a kezem. Undorítónak találom, hogy valaki bántsa a saját testvérét. Én sem jövök ki az öcsémmel, de az soha eszembe se jutna, hogy bántsam őt, akármennyire is idegesítő vagy valami.
- Hányszor kell még elmondanom, hogy nem mehetsz annak az Akados baromnak a közelébe?: - még, hogy barom? Nem én vagyok az aki bántja a saját testvérét.
- Ne mond meg nekem, hogy mit csináljak! Szeretem Yamatot, szóval akkor fogok találkozni vele, amikor csak akarok, értetted?
- Azt majd én eldöntöm, kivel találkozol és kivel nem!
- Hé Yamato! - hallottam meg Ren hangját a hátam mögött. - Elég gyorsak voltunk?
- Voltatok? - magam mögé néztem és láttam, hogy a srácok és Yankumi mind lihegve kapkodják a levegőt.
- Na jó, akkor találjunk ki valamit és mossunk be annak a rohadék Goda-nak!
- Felejtsétek el! Ezt nekem kell elintéznem! Mondtam, hogy nem kell segítség!
- Na de Yamato!
- Elég Kazama! Ez az ő harca és nem a tiéd! - Yankumi ma már másodjára lepett meg engem. Talán tényleg több van ebben a nőben, mint azt bármelyikünk is gondolná.
- Yankumi...
- Ogata, menj és viselkedj férfiként! - férfiként? És azt mégis, hogyan csináljam? Még soha nem voltam ilyen helyzetben. Végül vettem egy mély levegőt és tettem amit tennem kellett.
- Hé Goda! Hagyd őt békén!
- Nocsak, nem bírtál a fenekeden maradni?
- Hagyd békén Reit, nem az ő hibája. Én voltam aki mindenképp a közelében akart lenni, ő egyáltalán nem akarta ezt!
- Igazán? - Reire nézett én pedig azt tátogtam neki, hogy csinálja amit mondok.
- Igen, így volt! Yamato akart mindenáron beszélni velem!
- Látod? Ha bántani akarsz valakit, akkor inkább engem, ő nem csinált semmit!
- Ezzel azt akarod mondani, hogy meg akarsz küzdeni velem?
- Látom jól vág az agyad! Viszont tisztességesen akarok megküzdeni veled, szóval dobd el azt a kést! - mutattam az övére erősített bicskára.
- Legyen ahogy akarod! - miután elhajította a kést, már nekem is esett. Szerencsémre az első ütése elől sikerült kitérnem. Én is igyekeztem bevinni neki egy ütést, ami sikeres volt, ezzel viszont eléggé felbosszantottam. Bár abszolút nem törődtem vele. Csak hajtott előre, ha legyőzöm őt, Rei végre megkönnyebbülhet és boldog lesz. Szerencsétlenségemre Goda sokkal erősebb volt nálam. Keményen küzdöttem, mégis kudarcot vallottam...Pontosabban vallottam volna, ha Ren az utolsó pillanatban nem segít be. Goda mögé lopózott és egy vascsövel hátba vágta. Goda összeesett, én pedig igyekeztem feltápászkodni a földről.
- Yamato! - Rei egyenesen a karjaim közé szaladt, én pedig szorosan átöleltem.
- Most már minden rendben lesz, Rei!
- Úgy imádok verekedni! - nyújtózott egy nagyot Ren, én pedig megráztam a fejem.
- Mondtam, hogy ne avatkozz bele!
- Ne már haver, legalább elintéztük!
- Na jó, most pedig mindenki vissza az iskolába! - persze Yankuminak mindig el kell rontania a pillanatot, de ezt már megszoktuk. - Ogata, te itt maradsz! - Rei felé sandított, nekem pedig egyből leesett mire akar célozni.
- Igen, tényleg jobb lenne, ha most beszélgetnénk! - megfogtam Rei kezét és folytattuk tovább a sétánkat. Rei kérésére leültünk az egyik padra, ő pedig elkezdte letörölni a vért a szám széléről.
- Yamato, köszönöm hogy segítettél! Ne haragudj amiért nem voltam őszinte, de nagyon féltem és...
- Sajnálom Rei! - sose gondoltam volna, hogy valaha bárkitől is bocsánatot kérek, erre tessék. Látszott, hogy őt is ugyanannyira meglepte mint engem.
- Nem kell bocsánatot kérned tőlem!
- De igenis kell! Szemét módon viselkedtem veled. Meg kellett volna hallgassalak, de még erre se voltam hajlandó. Hé, mi lenne ha úgy csinálnánk, mintha ez az egész most történt volna? Mond el, miért nem mondtad el, hogy Goda húga vagy?
- Mert féltem ha rájössz az igazságra, rosszat gondolsz majd rólam. Pedig hidd el én nem olyan vagyok, mint a testvérem!
- Rei, nyugi! Inkább figyelj arra amit most mondok, mert nem fogom mégegyszer elismételni: Soha nem tudnék rossz szemmel nézni rád. Valójában nagyon fontos vagy nekem! - a homlokomat az övének döntöttem, mire a száját egy halk sóhaj hagyta el. - Én is elszúrtam a dolgot nem csak te.
- De akkor mégis mi lesz velünk?
- Mond meg te, mi legyen velünk!
- Akkor maradjunk mindig együtt Yamato!
- Én is valami ilyesmire gondoltam! - közel húztam magamhoz és belepusziltam a nyakába. Talán mégsem olyan rossz, ha az embernek van valakije, főleg ha az a valaki olyan, mint Rei. Bár abban biztos voltam, hogy nem lesz ez egy könnyű kapcsolat, de néha megéri kockáztatni, ha ezzel egy kis örömet csempészhetsz az amúgy pocsék életedbe.
- Szia Yamato! - motyogta és olyan vörös lett, mint a rák. - Én igazából nem is akartam idejönni, szóval ha zavar téged, akkor már megyek is! - hebegte, én pedig már ott tartottam, hogy megkérjem menjen inkább haza, viszont megláttam, hogy a srácok összehúzott szemeket meresztenek rám. Talán nem ők akarták, hogy ne járjak vele? Mégis mi ez a hirtelen változás?
- Megbocsátotok egy pillanatra? - igyekeztem a legszebb mosolyomat felvenni, majd elrángattam Rent a terem egy olyan szegletébe, ahol a lányok biztos nem hallanak minket.
- Mi a fene volt ez az előbb?
- Fogalmam sincs miről beszélsz! - fütyörészett, én viszont nem vettem be.
- Ne játszd a hülyét, láttam, hogy néztetek rám. Nem ti akartátok annyira, hogy ne járjak senkivel? Akkor most miért akartok újra összehozni vele?
- Nézd haver, talán túl szigorúak voltunk vele! Nézz csak rá, ez a csaj még a légynek se tudna ártan! - Rei felé néztem és a gyomrom hirtelen bizseregni kezdett. Tudtam, hogy Rennek igaza van és nem kellett volna olyan csúnyán elzavarnom őt.
- Most mégis mit csináljak?
- Először is, viselkedj vele rendesen és ha kettesben maradtok, kérj tőle bocsánatot!
- Én nem szoktam bocsánatot kérni!
- Hát pedig most kénytelen leszel, ha nem akarod elveszíteni az egyetlen csajt, aki hajlandó veled szóba állni! - Valahol igaza volt Rennek, mégse akartam beismerni. Mégis milyen férfi lennék, ha behódolnék egy nőnek? Viszont belátom, hogy Reinél jobb csajom talán sosem lesz. Ő elfogad engem így ahogy vagyok és nem akar megváltoztatni. Vettem egy mély levegőt és odamentem a lányokhoz.
- Nos hölgyeim, hány személy lesz? - Rei igencsak meglepődött, de végül elmosolyodott. Egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra még a térdem is megremegett.
- Akkor maradhatok? - szólalt meg végül, mire kihúztam neki egy széket. Ő zokszó nélkül leült, a másik 5 lány pedig követte a példájukat. Egész végig igyekeztem kerülni a szemkontaktust Reiel, ugyamos fogalmam sem volt, mit mondhatnék neki. Tudtam, hogy képtelen lennék bocsánatot kérni, anélkül pedig úgysem haladhatnánk semerre sem. A srácok igyekeztek jó benyomást tenni a csajokra, ami meglepő módon egészen jól ment nekik. Na így mondja valaki, hogy mi nem tudunk rendesen viselkedni, mert igenis tudunk, ha jó okunk van rá. Egy idő után kezdett elegem lenni a jópofizásból, így amíg a srácok tovább boldogították a csajokat, én ráültem az egyik pad tetejére és onnan figyeltem őket.
- Annyira büszke vagyok!
- Yankumi, a frászt hozod rám! Neked nem a tanárokkal kellene lenned?
- Csak megnéztem hogy haladtok. Ahogy látom egészen jól elboldogultok a lányokkal. - ismét Rei felé néztem, aki igyekezett kicsit elkülönülni a többi lánytól és szomorúan meredt maga elé. - Ugye tudod, hogy néha nincs is szükség szavakra ahhoz, hogy megértsétek egymást?
- Ezt meg hogy érted?
- Talán sokkal könnyebben megértitek majd egymást, ha csak egymás közelében vagytok anélkül, hogy bármit is mondanátok egymásnak! - ez nem is volt akkora hülyeség. Talán tényleg könnyebb lenne Rei közelében lenni, ha nem beszélnénk a múltkoriról, csak ott vagyunk egymás közelében. Mert bár nehéz beismernem, de nem akarok távol lenni tőle.
- Kösz Yankumi, ezzel most adtál egy jó ötletet! - megveregettem a vállát, majd leugrottam a padról. Egyenesen odacsörtettem Rei-hez, majd miután megragadtam a csuklóját, felrántottam és elkezdtem őt magam után húzni.
- Yamato, mit csinálsz?
- Csak sétáljunk jó? - igyekeztem mosolyt erőltetni magamra, nehogy úgy tűnjön, hogy erőszakkal akarom magammal rángatni. Bólintott és el is indultunk. Fogalmunk sem volt merre tartunk, csak csendesen sétáltunk egymás mellett. Yankuminak igaza volt, tényleg sokkal egsszerűbb volt, mintha beszélnünk kellett volna egymással. Egyszer csak megtorpant és a szemembe nézett.
- Én nem értem ezt az egészet! Kérlek Yamato, magyarázd el! - felsóhajtottam és én is belenéztem a szemébe.
- Ne beszéljünk a tegnapról, sem semmiről! Teljesen felesleges lenne elronatni vele ezt ami itt van! - azt hiszem felfogta mit akarok ezzel, mert behunyta a szemeit. Ott tartottam, hogy megcsókolom, mikor valaki erővel elrántotta tőlem.
- Már megint ezzel az Akados rohadékkal hetyegsz? Nem megmondtam neked, hogy semmi közöd nem lehet hozzá? - ekkor vettem csak észre Godat, aki egy hatalmas pofont kevert le Reinek. Ökölbe szorult a kezem. Senki sem bánthatja a nőmet!
- Te rohadék! - neki akartam rontani, de előkapott egy bicskát és nekem szegezte.
- Én a helyedben nem tenném kishaver! Jól figyelj arra amit most mondok neked: Nem mehetsz a húgom közelébe, világos voltam? Te meg szépen velem jössz! - elkapta Rei haját és annál fogva kezdte el ráncigálni. Szegény lány igyekezett fogást találni a bátyán, de hiába. Megvártam, míg egy kicsit lemaradnak, hogy követni tudjam őket. Goda csak nem azt hitte, hogy ilyen könnyen lemondok róla? Na azt lesheti. Megígértem Reinek, hogy senki sem nyúlhat hozzá, mert azt megölöm. Persze tudom, hogy ezek csak szavak, de komolyan gondoltam őket. Nem akarom, hogy bántódása essék vagy valami. Útközben megcsörrent a mobilom. Még szerencse, hogy rezgőn volt, különben tuti lebuktam volna.
- Mi a franc van már?
- Haver hol a csudában vagy? Már mindenki téged keres!
- Ren, most nem érek rá! Goda meglátott engem Reiel és most rajta akarja ezt leverni! Félek, hogy bántani fogja!
- Várj meg, mindjárt odamegyünk!
- Nem várhatok tétlenül, hát nem érted?
- Jó, akkor csak mond meg merre vagytok, mi meg majd odamegyünk!
- Úgy tűnik, hogy a rejtekhelyére cipeli....Kérlek, csak maradjatok ahol vagytok, oké? Ezt nekem kell elintéznem!
- Ez nem rólad szól Yamato! Tartozunk ennyivel a csajodnak azért, ahogyan vele viselkedtünk!
- Rendben, de siessetek! - mégis mi a fenét mondhattam volna neki? Ren nagyon makacs, nekem pedig nem volt időm tétlenkedni. Még soha nem féltettem így senkit sem és ez nálam nagy szó. Ha miattam baja esik, akkor mindenki tehet nekem egy szívességet. Szerencsére többször jártam már Goda rejtekhelyének a közelében, így pontosan tudom, hogy a raktárnak, van egy hátsó bejárata is, így én azon keresztül jutottam be, nehogy észrevegyenek. Talán ha hátulról támadom le, nagyobb esélyem lesz legyőzni. Láttam ahogy Goda a földre löki Reit, mire újfent ökölbe szorult a kezem. Undorítónak találom, hogy valaki bántsa a saját testvérét. Én sem jövök ki az öcsémmel, de az soha eszembe se jutna, hogy bántsam őt, akármennyire is idegesítő vagy valami.
- Hányszor kell még elmondanom, hogy nem mehetsz annak az Akados baromnak a közelébe?: - még, hogy barom? Nem én vagyok az aki bántja a saját testvérét.
- Ne mond meg nekem, hogy mit csináljak! Szeretem Yamatot, szóval akkor fogok találkozni vele, amikor csak akarok, értetted?
- Azt majd én eldöntöm, kivel találkozol és kivel nem!
- Hé Yamato! - hallottam meg Ren hangját a hátam mögött. - Elég gyorsak voltunk?
- Voltatok? - magam mögé néztem és láttam, hogy a srácok és Yankumi mind lihegve kapkodják a levegőt.
- Na jó, akkor találjunk ki valamit és mossunk be annak a rohadék Goda-nak!
- Felejtsétek el! Ezt nekem kell elintéznem! Mondtam, hogy nem kell segítség!
- Na de Yamato!
- Elég Kazama! Ez az ő harca és nem a tiéd! - Yankumi ma már másodjára lepett meg engem. Talán tényleg több van ebben a nőben, mint azt bármelyikünk is gondolná.
- Yankumi...
- Ogata, menj és viselkedj férfiként! - férfiként? És azt mégis, hogyan csináljam? Még soha nem voltam ilyen helyzetben. Végül vettem egy mély levegőt és tettem amit tennem kellett.
- Hé Goda! Hagyd őt békén!
- Nocsak, nem bírtál a fenekeden maradni?
- Hagyd békén Reit, nem az ő hibája. Én voltam aki mindenképp a közelében akart lenni, ő egyáltalán nem akarta ezt!
- Igazán? - Reire nézett én pedig azt tátogtam neki, hogy csinálja amit mondok.
- Igen, így volt! Yamato akart mindenáron beszélni velem!
- Látod? Ha bántani akarsz valakit, akkor inkább engem, ő nem csinált semmit!
- Ezzel azt akarod mondani, hogy meg akarsz küzdeni velem?
- Látom jól vág az agyad! Viszont tisztességesen akarok megküzdeni veled, szóval dobd el azt a kést! - mutattam az övére erősített bicskára.
- Legyen ahogy akarod! - miután elhajította a kést, már nekem is esett. Szerencsémre az első ütése elől sikerült kitérnem. Én is igyekeztem bevinni neki egy ütést, ami sikeres volt, ezzel viszont eléggé felbosszantottam. Bár abszolút nem törődtem vele. Csak hajtott előre, ha legyőzöm őt, Rei végre megkönnyebbülhet és boldog lesz. Szerencsétlenségemre Goda sokkal erősebb volt nálam. Keményen küzdöttem, mégis kudarcot vallottam...Pontosabban vallottam volna, ha Ren az utolsó pillanatban nem segít be. Goda mögé lopózott és egy vascsövel hátba vágta. Goda összeesett, én pedig igyekeztem feltápászkodni a földről.
- Yamato! - Rei egyenesen a karjaim közé szaladt, én pedig szorosan átöleltem.
- Most már minden rendben lesz, Rei!
- Úgy imádok verekedni! - nyújtózott egy nagyot Ren, én pedig megráztam a fejem.
- Mondtam, hogy ne avatkozz bele!
- Ne már haver, legalább elintéztük!
- Na jó, most pedig mindenki vissza az iskolába! - persze Yankuminak mindig el kell rontania a pillanatot, de ezt már megszoktuk. - Ogata, te itt maradsz! - Rei felé sandított, nekem pedig egyből leesett mire akar célozni.
- Igen, tényleg jobb lenne, ha most beszélgetnénk! - megfogtam Rei kezét és folytattuk tovább a sétánkat. Rei kérésére leültünk az egyik padra, ő pedig elkezdte letörölni a vért a szám széléről.
- Yamato, köszönöm hogy segítettél! Ne haragudj amiért nem voltam őszinte, de nagyon féltem és...
- Sajnálom Rei! - sose gondoltam volna, hogy valaha bárkitől is bocsánatot kérek, erre tessék. Látszott, hogy őt is ugyanannyira meglepte mint engem.
- Nem kell bocsánatot kérned tőlem!
- De igenis kell! Szemét módon viselkedtem veled. Meg kellett volna hallgassalak, de még erre se voltam hajlandó. Hé, mi lenne ha úgy csinálnánk, mintha ez az egész most történt volna? Mond el, miért nem mondtad el, hogy Goda húga vagy?
- Mert féltem ha rájössz az igazságra, rosszat gondolsz majd rólam. Pedig hidd el én nem olyan vagyok, mint a testvérem!
- Rei, nyugi! Inkább figyelj arra amit most mondok, mert nem fogom mégegyszer elismételni: Soha nem tudnék rossz szemmel nézni rád. Valójában nagyon fontos vagy nekem! - a homlokomat az övének döntöttem, mire a száját egy halk sóhaj hagyta el. - Én is elszúrtam a dolgot nem csak te.
- De akkor mégis mi lesz velünk?
- Mond meg te, mi legyen velünk!
- Akkor maradjunk mindig együtt Yamato!
- Én is valami ilyesmire gondoltam! - közel húztam magamhoz és belepusziltam a nyakába. Talán mégsem olyan rossz, ha az embernek van valakije, főleg ha az a valaki olyan, mint Rei. Bár abban biztos voltam, hogy nem lesz ez egy könnyű kapcsolat, de néha megéri kockáztatni, ha ezzel egy kis örömet csempészhetsz az amúgy pocsék életedbe.
