3.rész A 3D és Yankumi

Yamaguchi Kumiko

Elég nagy késésben voltam. Mivel lekéstem a buszt, csak azért mert ábrándoztam. Tegnap találkoztam Shinohara Seinse - el. Hihetetlen, hogy semmit sem változott. Nagy szerencse, hogy ennyire jó kapcsolatban maradtunk, mert ő egyike azoknak, akik tudják a titkomat, ráadásul, ő még rendőrfőnök is. Már egy hét telt el azóta, hogy az Akado középiskola tanára lettem. Bár a diákjaim, még nem bíznak bennem, de már a változás fázisába érkeztek. Elkezdtek jobb viszonyt ápolni egymással, és segíteni a másikon. Erről én magam is megbizonyosodtam, mikor Kazama, Ogata és a fiúk együtt jöttek iskolába, és szemmel láthatólag nagyon élvezték egymás társaságát. Mikor megláttak engem, megfordultak és úgy tettek, mintha ott se lettem volna.
- Hé fiúk, jó reggelt! - köszöntem nekik, és odasétáltam hozzájuk.
- Mégis minek jöttél ide? Ellenőrizni akarsz minket? - Kazama szemmel láthatólag nem lelkesedett attól, hogy odamentem hozzájuk.
- Fiúk, milyen nagy öröm látni, hogy elástátok a csata bárdot.
- Közölném veled, hogy nem vagyunk életre szóló haverok, csak kiderült, hogy nem is olyan rossz a társaságuk - mutatott Ogata Kazama, Ichimura és Kuraki felé.
- Meg egyébként is, mi értelme veszekedni, ha annyira szeretjük egymást? - kérdezte Kazama, és megszorította, a mellette álló Hongo kezét, aki hangosan felszisszent.
- Ember elment az eszed? - Hongo maga felé fordította Kazama - t, és a két fiú hosszú ideig nézett farkasszemet egymással, mikor Ogata elkapta Kazama csuklóját, és elrángatta onnan. A többiek mind követni kezdték őket.
- Fiúk, az iskola a másik irányban van.
- Ki mondta, hogy iskolába akartunk menni? - nézett vissza Ogata majd nevetve tovább mentek. Hát ez remek. Mikor végre kezdenek jóban lenni, ennyire félvállról veszik az iskolát. Pedig rengeteg öröm és boldogság van a tanulásban. De legalább, már nem marakodnak mint eddig.

Kazama Ren

Mégis mit gondolt Yamaguchi? Csak azért, mert Yamato segített Kura - nak, attól még nem lettünk haverok. Mindössze annyi történt, hogy együtt lógunk és semmi több.
- Egy valamit szögezzünk le: Nem mondom, hogy nem vagyok hálás azért, mert segítettél az egyik haveromnak, de mi ketten nem lettünk haverok világos?
- Nem mintha azért segítettem volna Kura - n, mert olyan jó barátok lennénk. Pusztán csak abban a helyzetben mást úgysem tehettem volna.
- Jövök neked eggyel. Na és mi a tervetek?
- Gondolom ugyanaz mint nektek! - megrántotta a vállát, majd mind a hatan elindultunk a bárba, ami eredetileg a törzshelyünk volt, de amíg mi délután, addig Yamato és a csapata esténként járt oda. Most viszont mind a hatan oda megyünk. Tartok tőle, hogy ki fog törni a balhé, de remélem a legjobbakat. Az út felénél járhattunk, mikor megrezgett a mobilom és láttam, hogy Mika küldött nekem üzenetet, amiben azt kéri, hogy találkozzunk az iskolájuk könyvtárában. Na ezzel csak egy a gond: Én nem vagyok csaj! Az iskolába, csak lányok járnak, én meg nem vagyok az.
- Ren, csak nem a végzet asszonya keresett? Mikor tartjátok a lagzit, tudod, hogy mennyire szeretek szerepelni! - Kamiya nevetve belebokszolt a vállamba, mire én dühösen elkaptam az inge gallérját.
- Ki nem állhatom, ha a barátnőmmel poénkodnak vetted?
- Ja haver, de most már engedje el! Mégis milyen fényt vetne rám, ha megtudnák, hogy betojtam? - én nevetve elengedtem, majd megcsóváltam a fejemet.
- Oké srácok, én léptem! Van ami sosem várhat! - A vállamra csaptam a táskámat. majd elindultam, de Yamato ott termett mellettem.
- Csak, hogy ne menj egyedül! - biccentett egyet és úgy sétált mellettem.
- Ha csak azért vagy itt, mert Mika - ra fáj a fogad, akkor akár haza is mehetsz!
- Még ha ez így is lenne, nem akarom, hogy már megint bajba keverd magadat! Lehet, hogy nem csíplek, de nem szeretném, ha az én lelkemen száradna, ha kirúgnának.
- Csak a barátnőmhöz megyek, ezért miért rúgnának ki?
- Az iskola egy lánysuli, ergo te nem mehetsz be oda. Remélem tudod, hogy ez mit jelent!
- Nem vagyok sötét idióta! Pontosan tudom mit jelent, de nem érdekel. Mika vár és oda fogok menni hozzá! - addig vitatkoztunk, ameddig meg nem érkeztünk az iskola elé. Megkértem Yamato - t, hogy tartsa szemmel az iskolát, nehogy valóban bajba keveredjek. Én belopóztam az iskolába, majd egyenesen a könyvtár felé vettem az irányt. Nem is kellett sokáig keresgélnem, azonnal kiszúrtam a barátnőmet, aki az ablakban ücsörgött és feltehetőleg rám várt.
- Ren San! - elmosolyodott és leszállt az ablakról.
- Siettem ahogy csak tudtam. Egyébként, meg a te hibád, hogy Yamato egyfolytában a nyomomban koslat! - elmosolyodtam, majd jól összeborzoltam a haját.
- Valami fontosat akartam mondani neked, ami nem várhat!
- Tényleg és mi lenne az?
- Készen állok! Szeretnék lefeküdni veled, azt hiszem! - na csak erre vártam. Jó persze előtte ezt nem mondtam ki, de már régóta várok arra, hogy Mika végre tényleg az enyém legyen és ne csak egymás kezét fogdossuk folyton, hanem tényleg érezhessem őt.
- Hát még sosem csináltam egy könyvtárban, de egyszer mindent ki kell próbálni! - összecsaptam a tenyeremet, majd magamhoz húztam a lányt és elkezdtem csókokkal kényeztetni a nyakát. Láttam rajta, hogy nagyon élvezi, szinte kenyérre lehetett keni és ez nagyon bejött. Már arra készültem, hogy kigomboljam a blúza gombjait, mikor nyílt a könyvtár ajtaja.
- Haver baromi jó ez a suli! - esküszöm, ha végre leérettségizek, elmegyek tanárnak! - megfordultunk és láttuk, hogy Yamato nagy vidáman sétál be a terembe. Engem rögtön elöntött a méreg.
- Te idióta, nem megmondtam neked, hogy őrizd az iskolát, amíg mi csináljuk?
- Nahát nem is tudtam, hogy már ott tartotok! Na akkor én megyek és úgy csinálok, mintha olvasnék, ne is zavartassátok magatokat! - felnevetett, majd a könyvtár egy másik szegletébe húzódott, hogy ne zavarhasson minket tovább. Most kellett volna jönnie a résznek, mikor érzékien levetkőztetem és a magamévá teszem, de megint nyílt az ajtó.
- Ren! Yamato most szólt, hogy itt vagy egy csajsuliban. Nagyon jó neked öregem! Mika Chan látom, te is jól vagy! - Ichi, Kura és Kamiya is vidáman rontottak be és zavarták meg az együttlétünket.
- Én hát, izé jól vagyok Kura Kun! - Mika nagyon zavarban volt, az arcának a halvány rózsaszín színe, másodperceken belül élénk pirosra változott. Meg fogom ölni Yamatot, az egyszer tuti!
- Vagytok még? - tártam szét a karom és Mika - ra terítettem a kabátomat.
- Hongo még nincs itt. Ti tudtok róla valamit? - kérdezte Kura, mi pedig megráztuk a fejünket. Furcsa, hiszen mindig ott van, ahol Yamato.
- Akkor én megyek és hazaviszem Mika - t, nektek eszetekbe se jusson bajt keverni megértettétek? - Nagyon reméltem, hogy nem kell megbánjam, amiért nem velük mentem haza.
- Ren San, a barátaid igazán viccesek, különösen Yamato San! - láttam, hogy a neve említésén elmosolyodott.
- Ha neked ő kell, összehozhatok vele egy randit, de én sokkal jobb arc vagyok nála! - megvillantottam neki egy mosolyt, mire ő nevetni kezdett.
- Nem úgy gondoltam. Örülök, hogy végre nem utáljátok egymást. Hidd el, egy idő után majd megbarátkoztok egymással.
- Kétlem, hogy ez megtörténne! - sétálásközben, Hongo sétált el a szemünk előtt, egy lány társaságában.
- Ő nem az egyik osztálytársad? - mutatott rá, mire én bólogatni kezdtem.
- Nem baj, ha most nem kísérlek haza? Muszáj lesz utána mennem. Még a végén valami hülyeséget csinál.
- Persze, ne aggódj, majd holnap beszélünk! - nyomott egy puszit az arcomra, majd otthagyott, én pedig elindultam Hongo után. Nem akartam, hogy bajba keveredjen, főleg egy csaj miatt. Igaz, hogy ő Yamato egyik pincsije, de nem szerettem volna, ha a lelkemen száradna a dolog.
- Hé Hongo! - kiabáltam utána, mire ő meg a lány is megfordultak.
- Ren, haver hogy kerülsz ide? Láttam nagyon jól elvoltál a csajoddal.
- Ki ez a lány? Mióta randiztok? - kérdeztem tőle lihegve.
- Csak nem rég szedtem fel. Mégis miért érdekel téged ennyire? Tudtommal nem vagyunk ennyire jóban.
- Ez igaz, de ha bajba keverednél, nekem kellene kihúzzalak belőle és ezt nem akarom.
- Már értem. Szóval, ez a padhelyzet. Juj, hogy ez milyen kis aranyos. A nagy Kazama Ren, végre beismeri, hogy csíp minket! - Hongo felnevetett, én pedig mérgesen megráztam a fejemet.
- Yui, mi lenne, ha most már hazamennél? - fordult oda, a fekete hajú, kissé fáradt arcú lányhoz, mire a lány bólintott egyet és elfutott.
- Nekem még van egy kis dolgom. A többieket az Akado - val szemben lévő lánysuliban megtalálod! - szóltam Hongo - nak, majd én is leléptem. Nagyon furcsa volt nekem ez a lány és úgy döntöttem kiderítem, miben sántikál. Próbáltam feltűnés mentesen menni utána és ez sikerült is. Aztán a lány hirtelen megállt, én pedig az egyik konténer mögé bújtam. Percekkel később, megérkezett egy velem egykorú srác, az egyenruhájából, pedig rögtön feltűnt, hogy ez a srác bizony egy Ara középiskolás. Az ő sulijuk, már jó ideje harcban áll a miénkkel. A lány odalépett hozzá, majd szenvedélyes csókcsatába kezdtek. Szóval megcsalja Hongo - t, az a kis ribi. Gondolhattam volna, hiszen már az elejétől nem stimmelt valami ezzel a lánnyal. Tudtam, hogy ebbe be kell avatnom Hongo - t, is hiszen joga van tudni róla, hogy a háta mögött mit csinál a barátnője. Így fogtam magam és visszasiettem az iskolába. Nem várhattam egy percet sem, különben még a végén az ujja köré fogja csavarni.

Yamaguchi Kumiko

Ma semmi rosszat nem hallottam, a diákjaimról, ami jó hír. Az viszont nagyon bosszant, hogy nem jöttek be az órákra. Remélem nem terveznek semmit sem, mert ha Sawatari megtudja, páros lábbal rúgja ki őket az iskolából. A nap tökéletesen alakult egészen addig, amig Sawada, be nem rontott a tanáriba.

- Yankumi baj van! Két srác asz osztályodból épp most verekedtek össze és Sawatari is ott van!