2017. április 18., kedd

5.rész Közeleg a harc

Yamaguchi Kumiko
Közel egy hónap telt el azóta, hogy az Akado iskola 3D osztályának, a tanára lettem. Noha a fiúk még mindig igyekeznek lázadni, jó úton haladnak, a változás felé. Legjobb példa erre Ogata, aki nem törődve saját büszkeségével, képes volt könyörögni azért, hogy Kazama az iskolában maradhasson. Ma is szokás szerint korán kellett kelljek, hiszen újabb csodaszép nap vár, az iskolában.
- Yamaguchi Sensei! - ijedtemben hátrafordultam és Shinohara Sensei - el találtam szemben magamat.
- Shinohara Sensei, mit csinál maga itt?
- Tudja, tegnap éjszaka egy idős nőtől elrabolták a táskáját, amiben egy magas összeg volt, a tettes pedig egy középiskolás fú. Azért jöttünk, hogy kikérdezzük a tanárokat, nem tapasztaltak e valami furcsát a diákjaik körül!
- Ha csak erről van szó, akkor jöjjenek bátran! - a tanáriban, már beszédtéma volt, a tegnapi rablás és persze kiket gyanúsítottak meg először az iskolában? Persze, hogy az én diákjaimat!
- Nézzék, nem kellene a diákjaimat alaptalanul vádolniuk!
- Yamaguchi Sensei! Maga is tudja és én is, hogy ezek mind renitensek! Magának már volt korábban dolga ilyenekkel, ahogyan nekem is, szóval kérem ne kezdje ezt újra! - kezdte el mézes mázosan Sawatari igazgató helyettes, én pedig jobbnak láttam, ha nem keveredek vitába vele.
Ogata Yamato
Újabb szenvedéssel és unalommal teli nap az iskolában. Ha tegnap nem ígértük volna meg a majom Sawatari - nak, hogy nem lesz ránk panasz, Ren már rég az iskola falain kívül tengetné a napjait.
- Milyen unalmas már itt! Azon gondolkodtam, mi lenne, ha délután elmennénk szórakozni! - csapta össze a tenyerét Kamiya, mi pedig hevesen bólogattunk.
- Én asszem ezt most kihagyom! Sok dolgom van, amit el kell intéznem! - emelte fel a kezét Ichi.
- Hirtelen milyen fontos ember lettél! Ügyeket intézel, meg ilyenek! - sziszegtem a fogaim között.
- Most meg mi bajod van?
- Csak elég furcsa nekem, ez a hirtelen jött ügyintézés és szerintem, nem vagyok vele egyedül! - a többiekre néztem, akik hevesen bólogattak.
- Tudjátok mit? Fárasztó veletek beszélni, szóval én most lépek! - erre fogta magát és valóban lelépett. Igazság szerint gőzöm sincs, mi üthetett belé, de talán jobb lesz utána járni a dolognak.
- Szerintetek mi baja lehet? - kérdezte Ren, mire mindenki felé fordult.
- Talán csak zavarja őt is, a rablás eset, amibe bele akarnak minket is, keverni! - válaszolt Hongo.
- Mi lenne, ha körbeszaglásznánk egy kicsit? - kérdeztem, mire mind egyet értettek velem. Azt mindannyian tudtuk, hogy Ichi nem mágnás családba született bele, de az apja ettől még tekintélyes ember volt. Lehet, hogy összeveszett vele és ezért titkolózik annyit mostanság. Mikor kiléptünk a teremből, szembe találtuk magunkat Yankumi - val,
- Srácok, hol van Ichimura?
- Valami halaszthatatlan dolga akadt, ezért csak úgy elrohant! Miért érdekel téged annyira? - kérdezte tőle Ren, mi pedig hevesen bólogattunk.
- Nagy a valószínűsége, hogy ő követte el a tegnapi rablást!
- Te ezt el is hiszed? Nem te mondtad nekünk azt, hogy bízol bennünk? Most meg nyíltan megvádolod bizonyíték nélkül?
- Nézzétek, egy szemtanú vallomása alapján, a fiú nagyon hasonlított Ichimura - ra, ezért Sawatari beszélni akar vele!
- Mondtuk már, hogy nem tudjuk hol van! Mi leléptünk, unalmas már itt lenni! - elindultam előre, a többiek pedig mind utánam. Volt egy jó ötletem, de nem akartam, hogy Yankumi tudjon róla.
- Mi lenne, ha kiderítenénk ki az igazi tettes? Az tök király lenne, ráadásul talán még az újságba is bekerülünk!
- Yamato, ez csodás ötlet! Akkor majd mi leszünk a menők és Sawatari kétszer is meggondolja, hogy ki akar e rúgni minket! - dörzsölte össze a tenyerét Ren.
- De ugye elsősorban azért csináljuk, hogy tisztázhassuk Ichi nevét? - kérdezte Kura, mire Ren megvakarta a tarkóját.
- Micsoda nemes gondolat! Megható látni, hogy így kiálltok egymásért!
- Yankumi??? - kérdeztük mind egyszerre.
- Én majd mindenben segítek nektek, hogy a tervetek eredményesen végződjön.
- Semmi szükség rá! Nagy fiúk vagyunk, menni fog egyedül is! - végül csak nem állt le, így kénytelenek voltunk őt is magunkkal cipelni.
- Rendben van fiúk, gyertek ide körém!
- Ki mondta, hogy te vagy a főnök Yankumi! - háborodott fel Hongo, mire én bosszúsan megráztam a fejemet.
- Mivel én felnőtt vagyok, te meg gyerek, ezért jobb, ha én leszek a főnök Hongo!
- Végül is van benne valami! - rántottam meg a vállamat.
- A terv a következő: Szétválunk és csapatokban kezdjük meg a keresést. Ha bármi érdemlegesre bukkanunk, akkor értesítjük egymást! - bólogattunk, majd megkezdtük a keresést. Én Ren és Kamiya társaságában mentem.
- Tehát ők, a te drága barátaid?
- Atsuya, minek bukkansz fel állandóan? Fel akarsz engem bosszantani, igazam van?
- Ugye tudod, hogy semmi esélyetek? Tokió hatalmas, kétlem, hogy bármire is mennétek ezzel a gyerekes viselkedéssel!
- Yamato, ki ez a törpe? - jött oda Ren és Kamiya.
- Sajnos az öcsém, aki most szépen hazamegy! Dedósoknak késő ilyenkor egyedül lenniük!
- Szánalmas vagy Yamato ugye tudod? Ilyenekkel lógsz ahelyett, hogy végre komolyan vennéd az életedet!
- Megütöd te, vagy megtegyem én? - ropogtatta meg a csontjait Ren, de az öcsém meg se mozdult.
- Csak nyugodtan, de figyelmeztetlek, hogy ha ezt megteszed, egyenesen utam fog a rendőrségre vezetni és feltételezem nem hiányzik, hogy újra a kicsapás szélére kerülj, mint a legutóbb!
- Persze, mert nem mersz kiállni ellenem! Yamato, azt hiszem meg kellene erősítened egy kicsit az öcsikédet!
- Inkább hagyd! Van ennél sokkal fontosabb dolgunk is, emlékszel? Te meg ha jót akarsz magadnak, inkább menj haza! - néztem rá Atsuya - ra, mire vette a lapot és elsétált. Őszintén, nem fog érdekelni, ha otthon mindent elmesél az apánknak. Engem már rég nem érdekel, hogy mit tesz és mit nem. A srácokkal elkezdtünk keresni szemtanúkat, hátha valaki végignézte és tud nekünk segíteni. Az erőfeszítésünk hiába való volt, ugyanis semmi érdemlegeset nem találtunk.
- Na találtatok valami nyomot? - jött oda Yankumi, Kura és Hongo társaságában.
- Nem, csak Yamato idegesítő kisöccsét, akit legszívesebben móresre tanítottam volna! - szólt közbe Ren.
- Ezzel nem megyünk semmire! A legjobb lesz, ha feladjuk!
- Ogata, máris megfutamodnál? Ha ma nem találtunk semmit, akkor holnap majd fogunk!
- Ennek semmi értelme! Annak az esélye, hogy találunk bármilyen nyomit is, egyenlő a nullával! - vakarta meg a tarkóját Kamiya, mire mi hevesen bólogattunk. Végszóra Ichi is megérkezett.
- Minden rendben? - kérdeztem tőle, de választ nem kaptam a kérdésemre.
- Ichimura fel a fejjel! Mi azért vagyunk itt, hogy megtaláljuk a valódi tettest! - Yankumi olyan vigyort meresztett felé, hogy még én is megijedtem tőle.
- Mi a fenéről beszélsz?
- Nem kell megköszönnöd, csak gyere vissza az iskolába rendben?
- Eszem ágában sincs visszamenni! Minek menjek oda, ha úgyis mindenki engem tart felelősnek? Tegyetek meg nekem egy szívességet és ne avatkozzatok bele az életembe!
- Mi van a szüleiddel? Szerinted ők nem aggódnak miattad?
- Ebbe ne keverd bele őket Yankumi! - Ichi sarkon fordult és elment. Én viszont nem akartam őt magára hagyni.
- Mi van már Yamato, most te akarod nekem előadni a nagy buzdító szövegedet?
- Először csak jó poénnak tartottuk az egészet! Mi majd elkapjuk a tettest és villoghatunk majd az iskolában vele, de Yankumi tényleg komolyan veszi ezt az egészet, még ha ezt nem is hiszed el. De kit is áltatok? Az öcsémének totál igaza volt és nem kellene a csőcselék miatt bajba kevernem magamat! - felsóhajtottam, mire Ichi egy utolsót szólt hozzám.
- Jó, hogy ilyen haverom van mint te! - egy pillanatra mintha elmosolyodott volna. Biztos voltam benne, hogy semmi rosszat nem tett, így egyre jobban meg akartam találni a tettest.
*Másnap*
Ahogyan arra számítani lehetett Ichi nem jött iskolába. Én totálisan megértem őt, de mégsem kellene ilyen gyerekesen viselkednie.
- Tudtam, hogy úgyse fog eljönni! Ichi egy hivatásos idióta! Yamato, mi a terved? - nézett rám Ren, mire gondolkodni kezdtem.
- Na jó srácok, van egy remek ötletem!
- Yankumi, te meg mi a fenét keresel itt?
- Ha jól tudom, az áldozat nő volt igaz? - mi hevesen bólogattunk.
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? - kérdeztem tőle és karba tettem a kezemet.
- Ki kell provokálnunk egy újabb támadást, így segíthetünk megvédeni Ichimura méltóságát és a tettest is elkapjuk.
- Úgysem működne igaz Yamato? - kérdezte Kura, mire én megforgattam a szememet.
- Egy próbát azért megér! - mindenki felhördült a válaszomon. Hiába idegesít minket Yankumi, attól az ötletei még elég jók. Estére terveztük meg az akciót.
- Mi a fene van rajtad Yankumi? - sopánkodott Hongo, mikor megláttuk középiskolai lánynak öltözve. Nem az ő stílusa, annyi szent.
- Ez az én titkos álcám, meglátjátok működni fog! Ogata, te mit gondolsz?
- Ez is megteszi! - rántottam meg a vállamat, majd a fiúkkal együtt elrejtőztünk, hogy Yankumi elvégezhesse a feladatát.
- Ennek semmi értelme! Nem történik semmi sem Yamato! - nyöszörgött mellettem Hongo.
- Csak várd ki a végét! - igazam is lett, alig néhány perc múlva, már jött is a rabló. Yankumi intett nekünk egyet és amíg ő a rablóval folytatott közelharcot a táskáért, addig mi ráugrottunk, így leteperve őt a földre.
- Nekem itt valami nem stimmel! - vakarta meg az állát Ren, majd levette a fickóról az álarcot. Nem, hogy szőke haja nem volt, de még középiskolás sem. Legalább 20 évvel lehetett idősebb, mint mi.
- Hé, én ismerem ezt a tagot! - kiáltott fel Kamiya, mire mi mind felé néztünk.
- Találkoztál már vele? - kérdeztem végül.
- Nem ismerem, de emlékszem, hogy mikor Ichi meg én, a rablás estéjén elmentünk enni valamit, akkor a fickó nekünk jött. Ha ezt tudtam volna, már rég beszolgáltattam volna a zsaruknak! - nos így esett meg az, hogy sikeresen elkaptuk a tolvajt és tisztára mostuk Ichi nevét.
Yamaguchi Kumiko
Másnap büszkén állhattam az ötössel együtt, akiket a rendőrség tüntetett ki.
- Na látja igazgatóhelyettes, hogy az én diákjaim rendes gyerekek! - súgtam oda Sawatari - nak, aki csak elhúzta a száját.
- Csak ne legyen olyan korai az öröme Yamaguchi Sensei!
- Srácok, hol van Ichi? - hallottam meg Kazama hangját, ami nem volt valami túl bízható.
- Gőzöm sincs, tegnap óta a színét sem láttam! - válaszolt Ogata.
- Yamaguchi Sensei erről beszéltem! - mutatott Sawatari az ajtó felé, amin épp Ichimura - t tuszkolták be.
- Mi folyik itt?
- Ez a kölyök épp most vert meg egy alsóbb évest! Igazgatóhelyettes, innen a maga gondjaira bízom!
- Csak nyugodtan. Amit kapni fog tőlem, azt egy életre megemlegeti!

4 megjegyzés:

  1. Uuuh imádtm a részt! :D
    Nagyon tetszett ez a nyomozósdi, főleg, hogy végül sikerült tisztázni Ichit! :D
    Izgi volt Atsuya felbukkanása és Yankumi ötlete is, és a vége... na, kíváncsi vagyok, mi lesz ebből :D
    Siess nagyon!:D

    VálaszTörlés
  2. Na ez egy remek akció volt a fiúk teljesen helyt álltak egymásért és magukért a tanárral karöltve. Nagyon büszke vagyok rájuk. Szerintem az öcs még fog bajt keverni- Lehetséges ő az az alsós akit megvertek?

    VálaszTörlés
  3. Yankumi itt lassan bandatag lesz, és nem is a csapat tanára, meg amúgy tényleg osztályfőnöke. Akárhogy is, az öröksége úgy tűnik, itt is utoléri. A banda szellem meg egyre jobban kialakul. Már nem csak azt nézik, hogy úristen a riválisommal egy levegőt kell szívnom, hanem, jé, lehet ám egymáson is segíteni és attól nem leszek kevesebb. Se kevésbé menő, vagy bajos. Attól még ugyanaz maradhatok, vagy, ha változok is, több leszek tőle. Amúgy meg, ha annyira zavarja a vezetőséget a renitencia, mi a fenéért engedték a srácokat a suliba? Ja, jól jött a pénz? Most meg igyekszünk koholt vádakkal megszabadulni őkegyelmüktől, hogy kimutatódott a fogak fehérje? Szánalmas...

    VálaszTörlés
  4. Ezek a fiúk lázadó korban vannak,valamilyen szinten érthető, hogy így viselkednek. A mostani rész szép példája volt az összetartásnak és az összetartozásnak.🙂

    VálaszTörlés

12.rész Yankumi dühe

Ogata Yamato Elég szar érzés volt rájönni, hogy a csaj akibe belezúgtam a földkerekség legnagyobb rohadékjának a pici húga. Bár az sokka...

layout by oreuis